travel

Varsó / Warsaw

Ahhoz képest, hogy korábban egyszer voltam csak Lengyelországban, még rééégen, egy félnapos villámlátogatáson, egy fesztiválos koncert miatt, most pár hónap alatt másodszor jártam ott és mindkét célbavett várost sikerült elég jól felderíteni. Először ugye Wroclaw volt a célpont a WIF2016 miatt, még november legelején, most meg Varsó volt soron a japán Versailles koncertjének ürügyén. És fura, hogy mennyire más volt a két város: Wroclaw inkább volt olyan, mint egy pofás kis német kisváros, leszámítva az igazi közép/kelet európai hangulatú, de szintén gyönyörűen rendbentartott óvárost, Varsóban ellenben még nagyon durván megvolt a posztkommunista hangulat, építészetben is, meg abban is, hogy még az egyébként szintén hagulatos és szép óvárosban is majd mindenhol rohadtak a falak. Jó, persze biztos van aki számára megvan ennek is a varázsa, de én láttam, látok ebből eleget Budapesten, szóval nekem anniyra nem. :D

Persze vannak ott nagyon fasza dolgok, pl. rengeteg nagyszerű, láthatólag az utóbbi években nyílt étterem, kis kávézók, nomeg a hatalmas parkok, kastéllyal, szabadon bóklászó pávákkal és műjapán pagodával. Persze ezek esélyes, hogy tavasz-nyár-ősszel igazán szépek, de na, azért így, frissen behavazva se néztek ki rosszul! A Westend helyi megfelelője, a központi vasútállomás melletti pláza meg szintén eléggé korrekt építészetileg. Az viszont nem egészen volt világos, hogy a február eleji dátum ellenére miért volt még az egész városban fent mindenhol a karácsonyi dekor…? Ahogy a helyi fodrászat kirakatán sem tudtam még egészen túltenni magam (nem, élőben szerencsére nem láttunk ilyesmiket).

Mannheim

Mannheimbe ugyebár a Will To Power: Electronics II (lást az előző posztot) fesztivál miatt mentem nemrég és habár maga a város előzetes keresgélés alapján eléggé kis unalmasnak tűnt, igazából, mint kiderült, egy kifejezetten barátságos hely. Félig-meddig történelmi belvárossal (már amennyi megmaradt belőle a világháború után), nagyon nyugis hangulattal melybe nem zavarnak bele a városszéli nagy ipartelepek sem… ja, meg csodás felhőkkel. Én nem nagyon szoktam felhőket fotózgatni, de itt egyszerűen nem tudtam lerobbanni róluk. Ahogy a graffitikről sem, melyek közt, fene tudja miért, de visszatérő motívumnak számítottak, a… pandák.

Mannheim belvárosa egyébként egy kicsit fura, merthogy nincsenek utcanevek, hanem az eléggé négyzetrácsosan építgetett háztömbök vannak soronként és oszloponként számozva / betűrendbe szedve, szóval sorba jönnek a blokkok: A1, A2, A3… B1, B2, … stb., egészen U6-ig. És a blokkokon körben vannak beszámozva a kapuk, szóval a címek is úgy néznek ki, hogy pl. “C3 20” (itt egy térkép, amin látszik, hogy hogy néz ki ez az egész). Lehet van máshol is ilyesmi megoldás, de én még nem találkoztam vele, főleg nem egy történelmi, az 1600-as évek óta így kinéző belvárosban. De egyébként, habár elsőre fura volt ez a rendszer, igazából nagyon megkönnyíti a tájékozódást és úgy is pillanatok alatt megtaláltam bármit, hogy előtte totál nem ismertem a várost.

Alább meg egy rakat kép, ami nem tudom mennyire adja vissza, hogy milyen a város, de egy halom érdekes dolog azért így is akad benne… pandás (és malacos és szamurájos) graffitik, fura köztéri szobrok, felhők, tehenek, szivárvány, Iron Man, lézerkardos gamer ló, Putyikornis, origami szökőkút, morcos Beethoven, áradás, hattyú, gólyák, a kedves-nyugis belvárossal erős kontrasztban levő nyomasztó paneltorony (amiből egyébként három is van egymás mellett, hogy még szarabbul nézzen ki az egész), kissé bizarr német hirdetés és borzalmasan viszataszító, sellőlábú, puffadtfejű, nyulat terrorizáló kisfiúkák.

Tallinn (2016.02.21-25)

Tallinnba még február végén keveredtem el cégesfotósként és szerencsére amellett, hogy négy napon át a nemzetközi meetinget és a hozzá tartozó egyebeket kellett fotózgatni (ami egyébként szintén elég érdekes élmény volt), volt idő kimenni a városba is, szóval alább a milyen-is-az-a-tallinn benyomások, meg persze egy rakat fotó.

Észtországról az igazat megvallva a kiruccanás előtt kb. annyit tudtam, hogy kicsi (kevesebb mint másfél millió ember lakja, ennek harmada a fővárosban, Tallinnban) és hideg (mondjuk nagy mázlink volt, mert nem, hogy a beigért -15 körüli hideg maradt el, hanem még a +2 körüli átlag mellé a nap is kisütött az utolsó napra, miközben minden gyönyörűen csupahó volt). És kb. ennyi. Szóval minden más újdonság volt, főleg az, hogy (állítólag a két velük együtt emlegetett országgal, Litvániával és Lettországgal ellentétben) mennyire nincs (szinte) semmi nyoma náluk az oroszok megszállásának és közelségének. Teljesen skandináv minden: a nyelv, mind beszélt, mind írott válozatban, a város hangulata, meg kb. az életszínvonal is. Maga Tallinn meg nagyon kis barátságos hely, aminek a fő vonzereje persze a világörökséges, eredeti állapotban megmaradt, középkori belváros… azon kívül pedig nagyon vegyes a kép: a hotel egy acél-üveg-beton üzleti negyedben volt, de van ipari telep, egy eléggé szocreál lakótelepes rész (szóval azért csak hagytak itt valamit szovjeték is), pár nagyon szép park, köves tengerpart, meg utolsó nap véletlenül még egy olyan, maximum ha 8-10 épületből álló részbe is elkeveredtem, ahol fura, régi, skandinávos hangulatú faházak voltak.

Alább: hó, betonacélüveg, havas-cicás street art, középkor, hóember, szerzetesek, Sex Püstols, madarak, meg maga Poszeidon:

Párizs! (2015.10.02-07)

Még október elején voltam Párizsban a Moshi Moshi Nippon Festival miatt és… nos, Párizs mindig is a legkedvencebb európai városom volt, régen nagyon sokat / sokszor voltam ott, most viszont már hosszú évek óta nem, szóval kiváncsi voltam, hogy egyrészt mennyit változott, másrészt, hogy mennyire tud úgy magával ragadni, mint régebben. Merthát a legutóbbi látogatásom óta jártam elég sok helyen, de az eredmény az lett, hogy még mindig lazán Párizs a #1 favorit Európában. Gyönyörű, egyszerre modern és maga a megtestesült történelem, tobzódik a kultúrális eseményekben és tele van meglepetésekkel, mindenhol, a legutólsó kis eldugott utcában is elképesztő dolgokat lehet találni. Ez most csak négy teljes, meg két fél, utazós nap volt (és a négyből kettő is inkább a koncertekről szólt), de még így is elképesztően tömény élmény volt.

Alább meg a lényeg, azaz a képek, meg…: sütik, a Galeries Lafayette extra-luxus áruház, Book-Off japcsi könyvesbolt, a város híres épületei csokiból, Montmartre, Picasso oszlop, kázéházi cica, a Montmartre temető, amire egy kicsit fura módon építettek rá egy hidat és ahol SOK CICA van (köztük egy jógacica… meg egy bazinagy pók is), Pompidou Központ, gyönyörű indiai étterem, eső, Tülériák kertje, Notre Dame, vízköpők, Album (Európa egyik legjobb képregényboltja!), X-Men!, Louvre, Mona Lisa wc, szomi pandaember, bizarr mohaház, Eiffel torony, meg onnan sok-sok kilátás + gesztenyeveszély és Moulin Rouge! Nomeg persze kínai esküvői fotózások… mindenhol. De tényleg mindenhol (köztük olyan is, ahol még külön látványelemgalamb-riogató emberük is volt).