graffiti

Mannheim

Mannheimbe ugyebár a Will To Power: Electronics II (lást az előző posztot) fesztivál miatt mentem nemrég és habár maga a város előzetes keresgélés alapján eléggé kis unalmasnak tűnt, igazából, mint kiderült, egy kifejezetten barátságos hely. Félig-meddig történelmi belvárossal (már amennyi megmaradt belőle a világháború után), nagyon nyugis hangulattal melybe nem zavarnak bele a városszéli nagy ipartelepek sem… ja, meg csodás felhőkkel. Én nem nagyon szoktam felhőket fotózgatni, de itt egyszerűen nem tudtam lerobbanni róluk. Ahogy a graffitikről sem, melyek közt, fene tudja miért, de visszatérő motívumnak számítottak, a… pandák.

Mannheim belvárosa egyébként egy kicsit fura, merthogy nincsenek utcanevek, hanem az eléggé négyzetrácsosan építgetett háztömbök vannak soronként és oszloponként számozva / betűrendbe szedve, szóval sorba jönnek a blokkok: A1, A2, A3… B1, B2, … stb., egészen U6-ig. És a blokkokon körben vannak beszámozva a kapuk, szóval a címek is úgy néznek ki, hogy pl. “C3 20” (itt egy térkép, amin látszik, hogy hogy néz ki ez az egész). Lehet van máshol is ilyesmi megoldás, de én még nem találkoztam vele, főleg nem egy történelmi, az 1600-as évek óta így kinéző belvárosban. De egyébként, habár elsőre fura volt ez a rendszer, igazából nagyon megkönnyíti a tájékozódást és úgy is pillanatok alatt megtaláltam bármit, hogy előtte totál nem ismertem a várost.

Alább meg egy rakat kép, ami nem tudom mennyire adja vissza, hogy milyen a város, de egy halom érdekes dolog azért így is akad benne… pandás (és malacos és szamurájos) graffitik, fura köztéri szobrok, felhők, tehenek, szivárvány, Iron Man, lézerkardos gamer ló, Putyikornis, origami szökőkút, morcos Beethoven, áradás, hattyú, gólyák, a kedves-nyugis belvárossal erős kontrasztban levő nyomasztó paneltorony (amiből egyébként három is van egymás mellett, hogy még szarabbul nézzen ki az egész), kissé bizarr német hirdetés és borzalmasan viszataszító, sellőlábú, puffadtfejű, nyulat terrorizáló kisfiúkák.