cityscape

Még október elején voltam Párizsban a Moshi Moshi Nippon Festival miatt és… nos, Párizs mindig is a legkedvencebb európai városom volt, régen nagyon sokat / sokszor voltam ott, most viszont már hosszú évek óta nem, szóval kiváncsi voltam, hogy egyrészt mennyit változott, másrészt, hogy mennyire tud úgy magával ragadni, mint régebben. Merthát a legutóbbi látogatásom óta jártam elég sok helyen, de az eredmény az lett, hogy még mindig lazán Párizs a #1 favorit Európában. Gyönyörű, egyszerre modern és maga a megtestesült történelem, tobzódik a kultúrális eseményekben és tele van meglepetésekkel, mindenhol, a legutólsó kis eldugott utcában is elképesztő dolgokat lehet találni. Ez most csak négy teljes, meg két fél, utazós nap volt (és a négyből kettő is inkább a koncertekről szólt), de még így is elképesztően tömény élmény volt.

Alább meg a lényeg, azaz a képek, meg…: sütik, a Galeries Lafayette extra-luxus áruház, Book-Off japcsi könyvesbolt, a város híres épületei csokiból, Montmartre, Picasso oszlop, kázéházi cica, a Montmartre temető, amire egy kicsit fura módon építettek rá egy hidat és ahol SOK CICA van (köztük egy jógacica… meg egy bazinagy pók is), Pompidou Központ, gyönyörű indiai étterem, eső, Tülériák kertje, Notre Dame, vízköpők, Album (Európa egyik legjobb képregényboltja!), X-Men!, Louvre, Mona Lisa wc, szomi pandaember, bizarr mohaház, Eiffel torony, meg onnan sok-sok kilátás + gesztenyeveszély és Moulin Rouge! Nomeg persze kínai esküvői fotózások… mindenhol. De tényleg mindenhol (köztük olyan is, ahol még külön látványelemgalamb-riogató emberük is volt).

Az utolsó nap (azaz szept 7, vasárnap) elvileg arról szólt volna, hogy összekapom magam délelőtt és megyek át Münchenbe, de végül, mivel az első napba bőven nem fért bele a helyi fő látványosság, a Festung erőd / várkastély, ezért módosult az egész és az lett a reggeli, délelőtti célpont. A trip pedig tolódott kicsit uccsó pillanatra, koradélutánra. (Egyébként, ha valaki azt hiszi, hogy csak a MÁV-val van baj… a helyi megfelelője, a DB is erősen problémás. Folyamatos késések, egyszemélyes, egy órás ebédszünetet tartó infópult, egymásnak ellentmondó infókat nyomató menetrendek, stb. De legalább tiszta minden.). Az időjárással is mázlim volt különben, ahhoz képest, hogy pár nappal korábban Salzburgra még 70-80 % esélyt jósoltak zápor-zivatarra, csak az első éjjel csöpögött az eső egy picit, vasárnapra meg aztán már végleg beütött a napos, nyári turistaidő. (Münchenben ellenben az ellenkezője fogadott, de az már egy másik sztori.)
Szóval…! A hegyteteji Festung egy, a Hohenwerfennel kb egyidős, azaz majd ezer éves várkastély, amit persze időközben számtalanszor kibővítettek és átépítettek. Ezt szerencsére még a vidéki tesóját időnként tönkretevő ostromok és tüzek is elkerülték, vagyis lenyűgöző és abszolúte korhű állapotban van minden, elképesztő kilátással, bent múzeummal, idegenvezetéssel. Fotó-time!

A várkastély díszterme, esténként, igény szerint vacsorával egybekötött koncertekkel. Igen, Mozartot játszanak itt is, mi mást?