video
Marie Davidson, Essaie Pas, Johnny Couteau @ Toldi, 2015.06.06
Marie Davidson (fb)(CAN), Essaie Pas (fb)(CAN), Johnny Couteau (CAN) @ Toldi
Marie Davidson: Balade aux USA @ Toldi
Agent Side Grinder (SW), Black Nail Cabaret @ A38, 2015.05.25
Ash Code (IT) @ Müszi, 2015.05.15
Krell, Schyzzo.com, LivingTotem @ YUK, 2015.02.14
Lydia Lunch & Big Sexy Noise (US), derTANZ @ A38, 2014.12.17
Salzburg Day #3: Festung
Az utolsó nap (azaz szept 7, vasárnap) elvileg arról szólt volna, hogy összekapom magam délelőtt és megyek át Münchenbe, de végül, mivel az első napba bőven nem fért bele a helyi fő látványosság, a Festung erőd / várkastély, ezért módosult az egész és az lett a reggeli, délelőtti célpont. A trip pedig tolódott kicsit uccsó pillanatra, koradélutánra. (Egyébként, ha valaki azt hiszi, hogy csak a MÁV-val van baj… a helyi megfelelője, a DB is erősen problémás. Folyamatos késések, egyszemélyes, egy órás ebédszünetet tartó infópult, egymásnak ellentmondó infókat nyomató menetrendek, stb. De legalább tiszta minden.). Az időjárással is mázlim volt különben, ahhoz képest, hogy pár nappal korábban Salzburgra még 70-80 % esélyt jósoltak zápor-zivatarra, csak az első éjjel csöpögött az eső egy picit, vasárnapra meg aztán már végleg beütött a napos, nyári turistaidő. (Münchenben ellenben az ellenkezője fogadott, de az már egy másik sztori.)
Szóval…! A hegyteteji Festung egy, a Hohenwerfennel kb egyidős, azaz majd ezer éves várkastély, amit persze időközben számtalanszor kibővítettek és átépítettek. Ezt szerencsére még a vidéki tesóját időnként tönkretevő ostromok és tüzek is elkerülték, vagyis lenyűgöző és abszolúte korhű állapotban van minden, elképesztő kilátással, bent múzeummal, idegenvezetéssel. Fotó-time!
A várkastély díszterme, esténként, igény szerint vacsorával egybekötött koncertekkel. Igen, Mozartot játszanak itt is, mi mást?
A kicsit creepy marionette múzeum, ami az egyik sötét, árkádos folyósóról nyílik:
És az egészen elképesztő kilátás:
Deluxe látcső, hellószia (olyan, mint valami steampunk lézerágyú, nem..?):
És a várba fel-le menő felvonó… videón is, fuck yeah!
És még pár bónuszkép a városból, erről a napról! Még több Mirabellgarten:
Kirakodóvásár, plusz háznak álcázott iránytű a két talán leghíresebb helyi étteremhez:
És egy kis reggeli kilátás:És jön majd még két poszt! Az egyik a bazinagy panorámafotókkal, egy pedig a város két temetőjéről, rengeteg koponyával!
Salzburg Day #2 – Hohenwerfen + Liechtensteinklamm
A második nap Salzburgban (szept 6, szombat egyébként)… illetve pontosabban nem ott, hanem Salzburgtól nem messze. Merthogy van ez a dolog, hogy én így eléggé odavagyok a mindenféle középkori várakért, erődökért, kastélyokért. És míg az ilyen-olyan utazgatások alatt nem sok minden tud kicsalogatni a nagyvárosokból, de ez kb.akármikor. Jó, Londonban a Tower ott volt helyben, de Prágánál alap programpont volt, hogy be kell iktatni egy kiruccanást Karlstejn várához (ami ilyen), nomeg a tavalyi Hradby Samoty fesztiválnál is elég komoly mozgatórugó volt maga a helyszín is.
A Hohenwerfen erőd pedig úgy kb. Gödöllőnyi távra van Salzburgból és mióta először láttam róla képeket valahol, bent van az “ide el kellene menni” helyek közt… szóval amikor elkezdett alakulgatni ez az egész utazás, az még csak jóhogy bekerült automatikusan a programok közé. Vonattal bő negyven perc és már a hatalmas hegyek közt kanyargó út is abszolúte lenyűgöző. Maga az erőd pedig az egyik völgyben van a szó szerint a felhőket súroló hegyek közt, egy meredek oldalú domb tetején, alatta pedig, a dombot megkerülve ott kanyarog a Salzach folyó… elképesztő látvány a vár is, a környék is.
A vár egyébként eredetileg a német uralkodók és az aktuális pápa közti ellentétek miatt épült 1075-től, az utóbbi pártján álló, Salzburgot uraló érsekség kihelyezett erődjeként. Eredetileg inkább csak egy fallal körbevett bástya és fegyverraktár volt az egész, később bővítették ki és ekkora lett igazi erőddé, ami szolgált ténylegesen hadi létesítményként is, de volt amikor inkább volt amolyan, az érsekek számára fenntartott vadászkastély és kvázi nyaraló. Átvészelt pár csatát, tűzészt (a legutóbbi, 1931-es iszonyat pusztítást végzett, de relatíve hamar helyreállították) és még Clint Eastwood is forgatott itt filmet (Where Eagles Dare).
Mivel hosszúnak igérkezett a nap (merthogy nem az erőd volt az egyetlen célpont), kelés korán, egy kis energiától és vitamintól kicsattanó reggeli:
Majd a vonatút…
…és WOAH!!!!
Felfele egyébként több út is van, a kisváros (Werfen) központjából majd a főkapuhoz vezet egy erdei autóút, de van valami felvonó is valahol, az állomástól azonban egy kis erdei ösvényen a legegyszerűbb feljutni. (Persze majd mindenki autózik, itt az a standard, amit majdnem meg is szívtam eléggé a nap második felében.) Innen indul az eröltetett menet felfele:
Kicsit mondjuk kemény a gyalogút, néhol inkább csak egy bizonytalan ösvény az iszonyat meredek, bokros-fás hegyoldalban, néhol meg szét van ázva a kis patakoktól, de ami fent várja az embert, amiatt bőven megéri csúszkálni a szakadékok szélén. Mert a fenti kilátás, meg persze maga az erőd leírhatatlanul gyönyörű.
A erődben persze megvoltak a hasonló helyeken szokásos programok, vagyis korabeli fegyver és harcművészeti bemutató, kézműves pultok és workshopok (meg egy pár pluszprogram direkt a gyerekeknek):
(Middle Finger Workshop!)
De ezek mellett persze volt vezetés körbe az erődben, menet közben végigvéve a hely történetét is…
…például azt, hogy mi maradt a helyből az 1931-es tűz után…
…valamint, hogy nagyjából, hogy nézett ki az erőd első verziója.
De voltak olyan csudák is, mint korabeli mellékhelyiség, kellemes alsó kilátással:
Mondjuk ilyenből rögtön a bejárat mellett is akadt egy:
A többi erődhöz, kastélyhoz, hasonlóhoz képest a helyi extra viszont (az egykori vadászkastélyos múltra utalva) a sólymászat, amit már a bejáratnál egyértelművé tesznek:
és habár van sólymászat-történeti múzeum is…
az igazi nagy dobás persze ragadozómadár bemutató / reptetés, ami megintcsak lenyűgöző volt, főleg ilyen környezetben:
Az erőd után a következő célpont pedig ez volt:
Mármint a szemben levő hegy alja, méghozzá emiatt:
Innen egyébként a továbbra is lenyűgöző kilátás (majd egy plusz posztban lesz egy rakat brutál panorámafotó is ám!) már vegyült a trú, bocis alpesi idillel:
Mondjuk az alpesi giccses idillt nálam azért ez maxolta ki:
Meg egy kicsit ez is:
A környéknek egyébként van még egy turistalátványossága, itt:
Márminthogy…. itt:
Az Eisriesenwelt néven futó jégbarlang, ami a képek és videó alapján elképesztő szép, de ez kimaradt, egyrészt az elég durva belépőár (22 ojró) miatt, meg hát valahogy az odautas buszozás / 40+ perc gyaloglás sem vonzott, a benti nulla fog meg aztán pláne nem.
Helyette inkább irány a közeli (15 perc vonattal kb.) St. Johann és a Liechtensteinklamm. Vagyis… ez:
Korábban sose hallottam róla, a Hohenwerfen oldalán szerepelt, mint plusz turistatipp a környékre és hát huhh… egy-két képpel simán eladta magát a hely. Szóval vonat, aztán… probléma! Mert hát okosan nem néztem utána, hogy hogyan is lehet feljutni a városból a szurdokhoz, gondoltam biztos van valami buszjárat, vagyvalami. Nos, nincs. A bő 5 km távnak hétközben is csak kb. a feléig visz el valami helyi busz, onnan tovább semmi, merthogy ide úgyis mindenki kocsival jön… Vagyis más opció híján (gyalogosan nekivágni már késő volt, kb. a hatos zárásra értem volna oda) maradt a taxi, ami elég csúnyán ellensúlyozta az egyébként nagyon baráti (4.5 euro) belépőt. De megérte, nagyon megérte… egyszerűen elmondhatatlanul gyönyörű a hely, a képek igazából semmit nem adnak vissza, abból, hogy milyen elképesztően brutális szépségű a meredek, néhol fákkal benőtt sziklafalak közt lezúduló patak, a falba vájt sziklahasadékokban kanyargó gyaloghíddal…
Hátborzongató élmény. És habár azért ennek a talán egy kilóméteres résznek nem ér semmi a nyomába, azért maga a környék is gyönyörű és a városba visszavezető út mentén is ilyen helyek vannak:
És! Bónusz videó! A teljes lefele út a vízeséstől:
Lazán az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. Tipikusan az a fajta ahol az ember legszívesebben csak leülne nézelődni, gondolkodni órákig. Node záróra volt, sz’al irány vissza Salzburgba. Elég későn estem már vissza, meg erre a napra már K.O. is voltam, szóval az elvben tervezgetett esti városi mászkálás kimaradt, de még vasárnap amúgy is volt Salzgurgban egy fél napom, mielőtt mentem tovább Münchenbe, a vasárnapi Born x Lycaon koncertre. Szóval hamarosan… part #3! Vagyis: Festung! Azaz: még több középkor! Meg egy kis egyéb ez-az.
Hradby Samoty IV @ Hrad Veveří, Brno, Czech Republic
Hradby Samoty IV – dark ambient, noise, power electronics, gothic, neo-folk and whateverelse festival @ Hrad Veveří, just outside the more-or-less lovely little city of Brno in the Czech Republic. On the 5th and 6th of July, 2013.
I haven’t been to any smaller festivals for a couple of years… and damn, I missed them a lot! So, I was really looking forward to this one and fortunately it did not disappoint at all. It had all that can make a small festival so great: nice location (and how nice! and to make it even better, you could even go there from Brno catching a boat-ride thru the lake and that picturesque little river.), a bunch of lovely people (around… 300 I guess?), the feeling that it is indeed all about the music (no fucking advertisements, sponsors and all that crap) and most importantly a very, very good line-up. As I checked it, the previous years they mostly had local (Czech & Slovakian) artists performing, so this year seemed like some kind of a coming of age for the festival, as now they had a very impressive international selection of artists. I decided to go to when Lina of Deutsch Nepal announced that DN, raison d’être and Bocksholm (all from Sweden of course) will play there, but the line-up also included Teatro Satanico (Italy), :Of The Wand And The Moon: (Denmark), Alfarmania (Sweden, again) and Allerseelen (Austria). Quite amazing!
The whole thing took place in that wonderful castle (half of which was neatly renovated, with the other half still being in ruins, so it really offered something for everyone and also suited the music and the festival atmosphere just perfectly), starting after 19:00, lasting till late, late night, in two halls: the big one was for the bands and concerts, while the small one was like… non-stop breakcore-rhythmic noise hell.
Damn cool. So, for the bands / one-man projects I saw during these two lovely days…
Day 1 – 5th of July
Instinct Primal – Local experimental, dark ambient kind of stuff. Nothing really revolutionary, but it was a fine start for a fine day.
Allerseelen – Amazing military-pop from the snowy mountains of Austria. Complete with lederhosen. I saw them twice back in Budapest long years ago and was really looking forward to see them again and they turned out to be even better than I remembered. I love their way of fusing typical martial music with a huge chunk of traditional and sometime totally random (even swing!) musical influences into a very unique mixture. They are catchy, danceable… things that you would not really expect from a neofolk / martial industrial (or whatever you like to call it) band, but they pull it off wonderfully. No wonder the audience did not want to let them go, but unfortunately, there was no time for an encore.
Deutsch Nepal – Which was… well. Great. But painfully short. Lina supposedly had some trouble with his equipment, so he only played like… four tracks? And 20 minutes… maybe? And he didn’t even do Regen, which he could have, as he played it shortly during the sound-check. It was all really weird actually. But while it lasted, it was truly amazing, monumental, beautiful and all that stuff that made last year’s DN album, Amygdala so great. So, it was just the more painful when it ended abruptly. And it ended just when I decided to make a video, so… no video. (But you can find some on youtube fortunately, done by the guys from Mortem zine: An Invitation To Heaven and Eternal Day.)
raison d’être – After DN came the other master of dark ambient from Sweden and he fortunately set things right. Actually it is a bit difficult to write about a raison d’être performance, as it is pretty much all about the atmosphere he creates with the music, the background video of ruins of abandoned factories and all that, but this was the best performance from him I’ve ever seen. 45 beautiful minutes of drones and noises.
Tábor Radosti – Local band and an obviously quite popular one but they didn’t do anything for me. These guys just take themselves way too seriously and their music is just… well, not that great. It really wasn’t my kind of stuff, so I left halfway thru.
Day 2 – 6th of July
Hlukova Sekce – A collaboration of a bunch of local noise musicians. And they were playing (beside the usual things) on stuff like a tennis racket and a helmet. It was like… crazy harsh noise funtime.
Lahká Múza – A Gothic band from Slovakia and a pretty strange one at that. Their stage presence is amusing and a bit awkward at the same time… they have this gothy, latex thing going on, they even had some cyber-goth girl on the stage as a kind of a decoration, while the singer lady, with her tight corset and weird horn-like things on her head toddled around the stage in her insanely high platform shoes, striking a dramatic pose after like… every two steps. The music is kinda average goth stuff, with most of the songs sounding pretty much the same, but what makes it all worth to watch and listen to is the totally amazing voice of the singer. Seriously, she got one of the most amazing and well-trained singing voices I’ve ever heard (This amazing).
:Of The Wand And The Moon: – Well. For me this band was, is and probably always will be the band that sounds like Death In June, lacking most of what makes DIJ so great. Sorry. But most people obviously loved the concert, so maybe it is just me, but I got bored and left after a couple of songs.
Bocksholm – The two Peter Anderssons (one of raison d’être and the other of Deutsch Nepal), both from Sweden, both doing dark ambient, both working for Cold Meat Industry and both from the small city of Boxholm decided to do a joint project called, what else, but Bocksholm. They say that their music “reflects the bad childhood environment of the ironworks in Boxholm” and based on what they do, that city really does not sound like the nicest place to live. The music is all about echoing, monotonous sounds of metal against metal from a huge, ghastly, ruined factory. And while it certainly does not put Boxholm on anyone’s travel wish-list it all creates a wonderfully depressing, unique and captivating atmosphere. Too bad Lina’s eternal fight with his equipment (change or fix your stuff man! seriously!) continued and he eventually left the stage (!) halfway thru. Nonetheless it was an amazing performance, but still, it could have been even better with his input. Anyways, here is the full set:
Teatro Satanico – Fun with Satan from Italy. Easily the most diverse concert of the festival, with everything from danceable tracks to deliciously dark moments and really strange compositions. Complete with especially fine background video and an overall great performance. Actually I did not know much about them before the festival, just heard a couple of songs, but they really got me hooked now. (check the videos by Mortem zine and folkcraft)
The festival itself was a very positive experience as, beside the aforementioned great line-up, beautiful location and excellent concerts, it was also pretty well organized, except for a few minor glitches (that queue for drinks! ohh, now that was pure horror!) and I think (I hope!) there were enough people to make it profitable, so they will be able to maintain this quality for next year as well. Anyways, the best of luck for them! (Oh, and there was also supposed to be an exhibition, but honestly, I forgot to look for it… which is a shame as it looked quite promising.)
Links!
The festival’s official site / FB event for HS IV
(A bunch of pics of Brno and the castle will be up in a few days, so… be back if you care.)