2013.05.16 – Az utolsó nap. Napközben még egy utolsó shopping hard kirucc Camden felé, ahol megtaláltuk az első alkalommal kimaradt magyar büfét is (palacsinta! lángos! túró rudi!!), majd némi chill a hostelben, késő délutánra kellett kintlenni a reptéren (ahol kaptunk Londontól egy kis búcsúajit is) és éjfél körül értünk haza. És hát… én maradtam volna még. Azért is, mert jópár dolog a must-see listáról nem fért bele az időbe (Holmes Museum, Greenwich, temetők, ilyesmik), meg azért is, mert London baromi jó hely.
Igazából úgy kábé az egyetlen negatívum a híresen ocsmány időjárásuk, azon belül is főleg a kb. non-stop szél (de legalább a meteorológia relatíve megbízható… már ha a “napos-felhős” időt úgy értelmezzük, hogy “napos, felhős, de azért persze beborul ám, meg csöpörög néha, csak ezt már ki sem írjuk, annyira nyilvánvaló”). Nomeg az árak. Mondjuk itt meg nagyon attól függ, hogy éppen miről van szó, merthogy míg az éttermekben, még az olcsóbbakban, vacakabbakban is brutál árak vannak az itthon megszokotthoz képest, addig a boltokban átszámítva sok minden alig kerül többe, vagyis ha valaki otthoni főzőcskére van berendezkedve, az egész olcsón meg tudja úszni a kajálást.
Meg persze a tömegközlekedés is drága, node ez a hét elég jól biznyította megint, hogy a tömegközlekedés egy baromira túlértékelt dolog. Mármint, Londonban, ha valaki nem kint a fenében lakik, akkor simán el lehet lenni gyalog is, egyáltalán nem vészesek a távolságok, mi is alig buszoztunk, pedig még csak nem is a szűken vett belvárosban laktunk, a pláne nevetségesen drága metrón meg össz-vissz egyszer voltunk, akkor is csak azért mert még nem voltunk képben a relatíve épeszűen árazott buszokkal.
Egyébként meg az az egyik legjobb dolog ott, hogy ahhoz képest, hogy azért eléggé durván multi-kulti lett a város az utóbbi pár évtizedben (elég belegondolni, hogy csak tőlünk mennyi ember ment / menekült oda), mégis maximálisan megtartotta azt a tipikus, klasszikus londonos jellegét is, nomeg a különböző embrek és kultúrák mellett tökéletes egységben él egymás mellett a múlt és a jelen is (meg sokszor a jövő is befigyel kicsit). Elképesztő élmény, ahogy sétálgatsz csak úgy találomra és sorra jönnek szembe a mindenféle hírneves helyek és történelmi épületek, miközben meg a hipermodern építészet is ugyanúgy jelen van és egyáltalán nincs zavaró kontraszt a kettő közt. Szóval annak ellenére, hogy rengeteg a réges-régi épület és hogy mindenhonnan visszaköszön a történelem, mégsincsen skanzen jellege a városnak, hanem abszolút modern és nagyon-nagyon élhető az egész (és akkor most kegyesen felejtsük el egy pillanatra, hogy a szegény, elgettósodott külvárosokban azért jó eséllyel közel sem ez a helyzet). De azért, mindezek ellenére, így, turista szempontból mégiscsak olyan az egész, mint valami bazinagy múzeum, iszonyat sok világhíres (vagy éppen eldugott és ismeretlen) látnivalóval. Melyek közül jópár nem került most sorra, szóval kell oda majd még egy kör, a kimaradt dolgok, meg a vidék (Stonehenge!) miatt.
Jah, és a hostel, a Clink78…. Nos. Elég jó helyen van (King’s Cross) és úgy általában nem egy rossz hely, főleg, hogy veszedelmesen jól néz ki, köszönhetően ugye annak, hogy egy régi bírósági épületben van, aminek a nyomait ahol lehet meghagyták (vannak Prison Cell néven futó kétszemélyes szobák is, névnek megfelelő ágyakkal, hangulattal). De vannak vele bajok is dögivel, szóval annyira nem ajánlanám jó szívvel senkinek. A reggeli pl. nekem oké volt, de aki nem édes dolgokkal akar startolni felkelés után rögtön, annak nagyjából semmi opciója nincs, merthogy az alábbi a standard kínálat, ami mellé nem nagyon van más lehetőség (jó, van tea is, meg kávé, hétvégenként Nutella, pár naponta meg sajt… de ennyi).
De legalább a folyósóknak kellemes Milkalila színe volt
A tévé szoba (azért egy jópont jár a diszkógömbért!)
Az internet szoba (wifi van, de fizetős, jó mondjuk nem drága, de a szobákba már nem működik, csak a közösségi helyiségekben, szóval vicc az egész) 
Kintről azért eléggé impozáns a hely.
A majom mindenhol ott van!
Ez meg hát… egy tipikus londoni telefonfülke. :D
Camden, round #2!
A kajáldák melletti ücsörgős rész robogókkal: COOL!
Made In Hungária: magyar büfé, fuck yeah!!
Tankcsapda koncertplakát… király, hogy mennek oda, de 25/30 fontért azért vicc egy kicsit a dolog.
Ez lett volna a nap fénypontja, de éppen elfogyott. x_x (De legalább volt Túró Rudi!)
Azért elég korrekt kis kínálat, tényleg van kb. minden amit el lehet képzelni.
A menű meg kb. magyarosabb, mint itthon akárhol:
Ha valaki Londonban jár és be akar nézni, akkor itt van a büfé, rögtön a hídtól balra és kicsit befele.
Giru!
És egy kis trú-goth ruhabolt <3
Fapados járatoknak, fapados reptér (Luton)
De legalább volt majdnem 3D asszisztenskisasszony. 
Ezt meg így kaptuk búcsúajinak Londontól. :D
(És jön majd még egy utolsó utáni poszt is, a panorámaképekkel!)
