Tallinnba még február végén keveredtem el cégesfotósként és szerencsére amellett, hogy négy napon át a nemzetközi meetinget és a hozzá tartozó egyebeket kellett fotózgatni (ami egyébként szintén elég érdekes élmény volt), volt idő kimenni a városba is, szóval alább a milyen-is-az-a-tallinn benyomások, meg persze egy rakat fotó.

Észtországról az igazat megvallva a kiruccanás előtt kb. annyit tudtam, hogy kicsi (kevesebb mint másfél millió ember lakja, ennek harmada a fővárosban, Tallinnban) és hideg (mondjuk nagy mázlink volt, mert nem, hogy a beigért -15 körüli hideg maradt el, hanem még a +2 körüli átlag mellé a nap is kisütött az utolsó napra, miközben minden gyönyörűen csupahó volt). És kb. ennyi. Szóval minden más újdonság volt, főleg az, hogy (állítólag a két velük együtt emlegetett országgal, Litvániával és Lettországgal ellentétben) mennyire nincs (szinte) semmi nyoma náluk az oroszok megszállásának és közelségének. Teljesen skandináv minden: a nyelv, mind beszélt, mind írott válozatban, a város hangulata, meg kb. az életszínvonal is. Maga Tallinn meg nagyon kis barátságos hely, aminek a fő vonzereje persze a világörökséges, eredeti állapotban megmaradt, középkori belváros… azon kívül pedig nagyon vegyes a kép: a hotel egy acél-üveg-beton üzleti negyedben volt, de van ipari telep, egy eléggé szocreál lakótelepes rész (szóval azért csak hagytak itt valamit szovjeték is), pár nagyon szép park, köves tengerpart, meg utolsó nap véletlenül még egy olyan, maximum ha 8-10 épületből álló részbe is elkeveredtem, ahol fura, régi, skandinávos hangulatú faházak voltak.

Alább: hó, betonacélüveg, havas-cicás street art, középkor, hóember, szerzetesek, Sex Püstols, madarak, meg maga Poszeidon: