sirályok

Tallinnba még február végén keveredtem el cégesfotósként és szerencsére amellett, hogy négy napon át a nemzetközi meetinget és a hozzá tartozó egyebeket kellett fotózgatni (ami egyébként szintén elég érdekes élmény volt), volt idő kimenni a városba is, szóval alább a milyen-is-az-a-tallinn benyomások, meg persze egy rakat fotó.

Észtországról az igazat megvallva a kiruccanás előtt kb. annyit tudtam, hogy kicsi (kevesebb mint másfél millió ember lakja, ennek harmada a fővárosban, Tallinnban) és hideg (mondjuk nagy mázlink volt, mert nem, hogy a beigért -15 körüli hideg maradt el, hanem még a +2 körüli átlag mellé a nap is kisütött az utolsó napra, miközben minden gyönyörűen csupahó volt). És kb. ennyi. Szóval minden más újdonság volt, főleg az, hogy (állítólag a két velük együtt emlegetett országgal, Litvániával és Lettországgal ellentétben) mennyire nincs (szinte) semmi nyoma náluk az oroszok megszállásának és közelségének. Teljesen skandináv minden: a nyelv, mind beszélt, mind írott válozatban, a város hangulata, meg kb. az életszínvonal is. Maga Tallinn meg nagyon kis barátságos hely, aminek a fő vonzereje persze a világörökséges, eredeti állapotban megmaradt, középkori belváros… azon kívül pedig nagyon vegyes a kép: a hotel egy acél-üveg-beton üzleti negyedben volt, de van ipari telep, egy eléggé szocreál lakótelepes rész (szóval azért csak hagytak itt valamit szovjeték is), pár nagyon szép park, köves tengerpart, meg utolsó nap véletlenül még egy olyan, maximum ha 8-10 épületből álló részbe is elkeveredtem, ahol fura, régi, skandinávos hangulatú faházak voltak.

Alább: hó, betonacélüveg, havas-cicás street art, középkor, hóember, szerzetesek, Sex Püstols, madarak, meg maga Poszeidon:

Az angol Kinoco Hotel turné miatt (arról majd fotók, megminden hamarosan!) jutottam el Brightonba, ami egy egészen tüneményes hely Londontól kb. egy órára vonattal, lent a tengerparton (olyasmi táv kb., mint Pesttől Gödöllő). Alapból megvan az a tipikus, filmekből ismert “régi angol kisváros” jellege, de emellett van több, egymástól nagyon elütő, karakteres, külön-külön is nagyon szerethető része… mindössze pár utcányi kis külön világok:

A pályaudvartól délre / dél-keletre van a North Laine, ami… hát nem tudom, mondjuk művésznegyed? Vagy valami olyasmi. Rengeteg vintage shop, speckó kis éttermek (többek közt egy egészen kiváló vega kajálda), különleges boltok (pl. több lemezbolt, de itt van a talán legjobb képregényüzlet is, amiben valaha jártam), hatalmas graffitik… londoni példákkal élve olyan, mint Camden és Brick Lane egybegyúrva, kisebb, nyugisabb kiadásban.

Alatta, már a tenger közelében van a The Lanes, ami kicsi, talán ha 2-3 méter széles utcák labirintusa kis kávézókkal, éttermekkel, bárokkal, meg a város legcukibb cukrászdájával (The Mock Turtle). Ha a pályaudvartól, vagy a várost felező Queen’s Road / West Street kombótól keletre indulunk, ott meg jön a helyi riviéra, pálmákkal teli tágas udvarokkal, miközben egy-két utcával arrébb meg pici, dzsungelszerűen treletömött, zárt virágoskertek vannak… lentebb, a West Street végén a helyi party-negyed (éjszaka súlyos élmény), de van még park, egyszerre bizarr és gyönyörű pavilonokkal, meg persze maga a tengerpart… óriáskerék, gigantikus móló vidámparkkal, kavicsos part… És ez a városnak még csak az a része, amit bejártunk egy nap alatt. Szóval egy baromi jó, élhető, barátságos hely, meg tényleg, elképesztően nyugis az egész. Mindenki kedves, barátságos, semmi feszkó. Tiszta béke, nyugalom, chill minden. És emellé nagyon fasza a helyi zenei élet, London is közel van, gond igazából csak két dologgal van: Non-stop szél. És sirályok. Azok a pofátlan, mindenhol jelen levő sirályok.

Alább egy rakat kép (előbb a személyes favoritok a tengerpart környékéről, aztán… mókus! thai travik! graffiti! sirályok! x-men! felhők! aranyló! sirályok! park! varrógépek! mind the gap! sirályok!), meg még pár mi-hol-merre megjegyzés: