középkor

Tallinn (2016.02.21-25)

Tallinnba még február végén keveredtem el cégesfotósként és szerencsére amellett, hogy négy napon át a nemzetközi meetinget és a hozzá tartozó egyebeket kellett fotózgatni (ami egyébként szintén elég érdekes élmény volt), volt idő kimenni a városba is, szóval alább a milyen-is-az-a-tallinn benyomások, meg persze egy rakat fotó.

Észtországról az igazat megvallva a kiruccanás előtt kb. annyit tudtam, hogy kicsi (kevesebb mint másfél millió ember lakja, ennek harmada a fővárosban, Tallinnban) és hideg (mondjuk nagy mázlink volt, mert nem, hogy a beigért -15 körüli hideg maradt el, hanem még a +2 körüli átlag mellé a nap is kisütött az utolsó napra, miközben minden gyönyörűen csupahó volt). És kb. ennyi. Szóval minden más újdonság volt, főleg az, hogy (állítólag a két velük együtt emlegetett országgal, Litvániával és Lettországgal ellentétben) mennyire nincs (szinte) semmi nyoma náluk az oroszok megszállásának és közelségének. Teljesen skandináv minden: a nyelv, mind beszélt, mind írott válozatban, a város hangulata, meg kb. az életszínvonal is. Maga Tallinn meg nagyon kis barátságos hely, aminek a fő vonzereje persze a világörökséges, eredeti állapotban megmaradt, középkori belváros… azon kívül pedig nagyon vegyes a kép: a hotel egy acél-üveg-beton üzleti negyedben volt, de van ipari telep, egy eléggé szocreál lakótelepes rész (szóval azért csak hagytak itt valamit szovjeték is), pár nagyon szép park, köves tengerpart, meg utolsó nap véletlenül még egy olyan, maximum ha 8-10 épületből álló részbe is elkeveredtem, ahol fura, régi, skandinávos hangulatú faházak voltak.

Alább: hó, betonacélüveg, havas-cicás street art, középkor, hóember, szerzetesek, Sex Püstols, madarak, meg maga Poszeidon:

Salzburg Day #2 – Hohenwerfen + Liechtensteinklamm

A második nap Salzburgban (szept 6, szombat egyébként)… illetve pontosabban nem ott, hanem Salzburgtól nem messze. Merthogy van ez a dolog, hogy én így eléggé odavagyok a mindenféle középkori várakért, erődökért, kastélyokért. És míg az ilyen-olyan utazgatások alatt nem sok minden tud kicsalogatni a nagyvárosokból, de ez kb.akármikor. Jó, Londonban a Tower ott volt helyben, de Prágánál alap programpont volt, hogy be kell iktatni egy kiruccanást Karlstejn várához (ami ilyen), nomeg a tavalyi Hradby Samoty fesztiválnál is elég komoly mozgatórugó volt maga a helyszín is.

A Hohenwerfen erőd pedig úgy kb. Gödöllőnyi távra van Salzburgból és mióta először láttam róla képeket valahol, bent van az “ide el kellene menni” helyek közt… szóval amikor elkezdett alakulgatni ez az egész utazás, az még csak jóhogy bekerült automatikusan a programok közé. Vonattal bő negyven perc és már a hatalmas hegyek közt kanyargó út is abszolúte lenyűgöző. Maga az erőd pedig az egyik völgyben van a szó szerint a felhőket súroló hegyek közt, egy meredek oldalú domb tetején, alatta pedig, a dombot megkerülve ott kanyarog a Salzach folyó… elképesztő látvány a vár is, a környék is.

A vár egyébként eredetileg a német uralkodók és az aktuális pápa közti ellentétek miatt épült 1075-től, az utóbbi pártján álló, Salzburgot uraló érsekség kihelyezett erődjeként. Eredetileg inkább csak egy fallal körbevett bástya és fegyverraktár volt az egész, később bővítették ki és ekkora lett igazi erőddé, ami szolgált ténylegesen hadi létesítményként is, de volt amikor inkább volt amolyan, az érsekek számára fenntartott vadászkastély és kvázi nyaraló. Átvészelt pár csatát, tűzészt (a legutóbbi, 1931-es iszonyat pusztítást végzett, de relatíve hamar helyreállították) és még Clint Eastwood is forgatott itt filmet (Where Eagles Dare).
Mivel hosszúnak igérkezett a nap (merthogy nem az erőd volt az egyetlen célpont), kelés korán, egy kis energiától és vitamintól kicsattanó reggeli:

szg_day2_01

Majd a vonatút…

szg_day2_02 szg_day2_03 szg_day2_04 szg_day2_05

…és WOAH!!!!

szg_day2_06 szg_day2_07

Felfele egyébként több út is van, a kisváros (Werfen) központjából majd a főkapuhoz vezet egy erdei autóút, de van valami felvonó is valahol, az állomástól azonban egy kis erdei ösvényen a legegyszerűbb feljutni. (Persze majd mindenki autózik, itt az a standard, amit majdnem meg is szívtam eléggé a nap második felében.) Innen indul az eröltetett menet felfele:

szg_day2_08

Kicsit mondjuk kemény a gyalogút, néhol inkább csak egy bizonytalan ösvény az iszonyat meredek, bokros-fás hegyoldalban, néhol meg szét van ázva a kis patakoktól, de ami fent várja az embert, amiatt bőven megéri csúszkálni a szakadékok szélén. Mert a fenti kilátás, meg persze maga az erőd leírhatatlanul gyönyörű.

szg_day2_09 szg_day2_10 szg_day2_11 szg_day2_12 szg_day2_13 szg_day2_14 szg_day2_15 szg_day2_16 szg_day2_17 szg_day2_18 szg_day2_19 szg_day2_20 szg_day2_21

A erődben persze megvoltak a hasonló helyeken szokásos programok, vagyis korabeli fegyver és harcművészeti bemutató, kézműves pultok és workshopok (meg egy pár pluszprogram direkt a gyerekeknek):

szg_day2_22 szg_day2_23 szg_day2_24 szg_day2_25

(Middle Finger Workshop!)

szg_day2_26

De ezek mellett persze volt vezetés körbe az erődben, menet közben végigvéve a hely történetét is…

szg_day2_27 szg_day2_28 szg_day2_29 szg_day2_30 szg_day2_31 szg_day2_32 szg_day2_33 szg_day2_34

…például azt, hogy mi maradt a helyből az 1931-es tűz után…

szg_day2_35

…valamint, hogy nagyjából, hogy nézett ki az erőd első verziója.

szg_day2_36

De voltak olyan csudák is, mint korabeli mellékhelyiség, kellemes alsó kilátással:

szg_day2_37 szg_day2_38

Mondjuk ilyenből rögtön a bejárat mellett is akadt egy:

szg_day2_39

A többi erődhöz, kastélyhoz, hasonlóhoz képest a helyi extra viszont (az egykori vadászkastélyos múltra utalva) a sólymászat, amit már a bejáratnál egyértelművé tesznek:

szg_day2_40

és habár van sólymászat-történeti múzeum is…

szg_day2_41 szg_day2_42

az igazi nagy dobás persze ragadozómadár bemutató / reptetés, ami megintcsak lenyűgöző volt, főleg ilyen környezetben:

szg_day2_43 szg_day2_44 szg_day2_45 szg_day2_46 szg_day2_47 szg_day2_48 szg_day2_49 szg_day2_50 szg_day2_51

Az erőd után a következő célpont pedig ez volt:

szg_day2_52

Mármint a szemben levő hegy alja, méghozzá emiatt:

szg_day2_53

Innen egyébként a továbbra is lenyűgöző kilátás (majd egy plusz posztban lesz egy rakat brutál panorámafotó is ám!) már vegyült a trú, bocis alpesi idillel:

szg_day2_54

Mondjuk az alpesi giccses idillt nálam azért ez maxolta ki:

szg_day2_55

Meg egy kicsit ez is:

szg_day2_58

A környéknek egyébként van még egy turistalátványossága, itt:

szg_day2_57

Márminthogy…. itt:

szg_day2_56

Az Eisriesenwelt néven futó jégbarlang, ami a képek és videó alapján elképesztő szép, de ez kimaradt, egyrészt az elég durva belépőár (22 ojró) miatt, meg hát valahogy az odautas buszozás / 40+ perc gyaloglás sem vonzott, a benti nulla fog meg aztán pláne nem.

Helyette inkább irány a közeli (15 perc vonattal kb.) St. Johann és a Liechtensteinklamm. Vagyis… ez:

szg_day2_59

Korábban sose hallottam róla, a Hohenwerfen oldalán szerepelt, mint plusz turistatipp a környékre és hát huhh… egy-két képpel simán eladta magát a hely. Szóval vonat, aztán… probléma! Mert hát okosan nem néztem utána, hogy hogyan is lehet feljutni a városból a szurdokhoz, gondoltam biztos van valami buszjárat, vagyvalami. Nos, nincs. A bő 5 km távnak hétközben is csak kb. a feléig visz el valami helyi busz, onnan tovább semmi, merthogy ide úgyis mindenki kocsival jön… Vagyis más opció híján (gyalogosan nekivágni már késő volt, kb. a hatos zárásra értem volna oda) maradt a taxi, ami elég csúnyán ellensúlyozta az egyébként nagyon baráti (4.5 euro) belépőt. De megérte, nagyon megérte… egyszerűen elmondhatatlanul gyönyörű a hely, a képek igazából semmit nem adnak vissza, abból, hogy milyen elképesztően brutális szépségű a meredek, néhol fákkal benőtt sziklafalak közt lezúduló patak, a falba vájt sziklahasadékokban kanyargó gyaloghíddal…

szg_day2_60 szg_day2_61 szg_day2_62 szg_day2_63 szg_day2_64 szg_day2_65 szg_day2_66 szg_day2_67 szg_day2_68 szg_day2_69 szg_day2_70 szg_day2_71 szg_day2_72…és a végén ezzel:

szg_day2_73Hátborzongató élmény. És habár azért ennek a talán egy kilóméteres résznek nem ér semmi a nyomába, azért maga a környék is gyönyörű és a városba visszavezető út mentén is ilyen helyek vannak:

szg_day2_74És! Bónusz videó! A teljes lefele út a vízeséstől:

Lazán az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. Tipikusan az a fajta ahol az ember legszívesebben csak leülne nézelődni, gondolkodni órákig. Node záróra volt, sz’al irány vissza Salzburgba. Elég későn estem már vissza, meg erre a napra már K.O. is voltam, szóval az elvben tervezgetett esti városi mászkálás kimaradt, de még vasárnap amúgy is volt Salzgurgban egy fél napom, mielőtt mentem tovább Münchenbe, a vasárnapi Born x Lycaon koncertre. Szóval hamarosan… part #3! Vagyis: Festung! Azaz: még több középkor! Meg egy kis egyéb ez-az.