A második nap Salzburgban (szept 6, szombat egyébként)… illetve pontosabban nem ott, hanem Salzburgtól nem messze. Merthogy van ez a dolog, hogy én így eléggé odavagyok a mindenféle középkori várakért, erődökért, kastélyokért. És míg az ilyen-olyan utazgatások alatt nem sok minden tud kicsalogatni a nagyvárosokból, de ez kb.akármikor. Jó, Londonban a Tower ott volt helyben, de Prágánál alap programpont volt, hogy be kell iktatni egy kiruccanást Karlstejn várához (ami ilyen), nomeg a tavalyi Hradby Samoty fesztiválnál is elég komoly mozgatórugó volt maga a helyszín is.

A Hohenwerfen erőd pedig úgy kb. Gödöllőnyi távra van Salzburgból és mióta először láttam róla képeket valahol, bent van az “ide el kellene menni” helyek közt… szóval amikor elkezdett alakulgatni ez az egész utazás, az még csak jóhogy bekerült automatikusan a programok közé. Vonattal bő negyven perc és már a hatalmas hegyek közt kanyargó út is abszolúte lenyűgöző. Maga az erőd pedig az egyik völgyben van a szó szerint a felhőket súroló hegyek közt, egy meredek oldalú domb tetején, alatta pedig, a dombot megkerülve ott kanyarog a Salzach folyó… elképesztő látvány a vár is, a környék is.

A vár egyébként eredetileg a német uralkodók és az aktuális pápa közti ellentétek miatt épült 1075-től, az utóbbi pártján álló, Salzburgot uraló érsekség kihelyezett erődjeként. Eredetileg inkább csak egy fallal körbevett bástya és fegyverraktár volt az egész, később bővítették ki és ekkora lett igazi erőddé, ami szolgált ténylegesen hadi létesítményként is, de volt amikor inkább volt amolyan, az érsekek számára fenntartott vadászkastély és kvázi nyaraló. Átvészelt pár csatát, tűzészt (a legutóbbi, 1931-es iszonyat pusztítást végzett, de relatíve hamar helyreállították) és még Clint Eastwood is forgatott itt filmet (Where Eagles Dare).
Mivel hosszúnak igérkezett a nap (merthogy nem az erőd volt az egyetlen célpont), kelés korán, egy kis energiától és vitamintól kicsattanó reggeli:

Majd a vonatút…

…és WOAH!!!!

Felfele egyébként több út is van, a kisváros (Werfen) központjából majd a főkapuhoz vezet egy erdei autóút, de van valami felvonó is valahol, az állomástól azonban egy kis erdei ösvényen a legegyszerűbb feljutni. (Persze majd mindenki autózik, itt az a standard, amit majdnem meg is szívtam eléggé a nap második felében.) Innen indul az eröltetett menet felfele:

Kicsit mondjuk kemény a gyalogút, néhol inkább csak egy bizonytalan ösvény az iszonyat meredek, bokros-fás hegyoldalban, néhol meg szét van ázva a kis patakoktól, de ami fent várja az embert, amiatt bőven megéri csúszkálni a szakadékok szélén. Mert a fenti kilátás, meg persze maga az erőd leírhatatlanul gyönyörű.

A erődben persze megvoltak a hasonló helyeken szokásos programok, vagyis korabeli fegyver és harcművészeti bemutató, kézműves pultok és workshopok (meg egy pár pluszprogram direkt a gyerekeknek):

(Middle Finger Workshop!)

De ezek mellett persze volt vezetés körbe az erődben, menet közben végigvéve a hely történetét is…

…például azt, hogy mi maradt a helyből az 1931-es tűz után…

…valamint, hogy nagyjából, hogy nézett ki az erőd első verziója.

De voltak olyan csudák is, mint korabeli mellékhelyiség, kellemes alsó kilátással:

Mondjuk ilyenből rögtön a bejárat mellett is akadt egy:

A többi erődhöz, kastélyhoz, hasonlóhoz képest a helyi extra viszont (az egykori vadászkastélyos múltra utalva) a sólymászat, amit már a bejáratnál egyértelművé tesznek:

és habár van sólymászat-történeti múzeum is…

az igazi nagy dobás persze ragadozómadár bemutató / reptetés, ami megintcsak lenyűgöző volt, főleg ilyen környezetben:

Az erőd után a következő célpont pedig ez volt:

Mármint a szemben levő hegy alja, méghozzá emiatt:

Innen egyébként a továbbra is lenyűgöző kilátás (majd egy plusz posztban lesz egy rakat brutál panorámafotó is ám!) már vegyült a trú, bocis alpesi idillel:

Mondjuk az alpesi giccses idillt nálam azért ez maxolta ki:

Meg egy kicsit ez is:

A környéknek egyébként van még egy turistalátványossága, itt:

Márminthogy…. itt:

Az Eisriesenwelt néven futó jégbarlang, ami a képek és videó alapján elképesztő szép, de ez kimaradt, egyrészt az elég durva belépőár (22 ojró) miatt, meg hát valahogy az odautas buszozás / 40+ perc gyaloglás sem vonzott, a benti nulla fog meg aztán pláne nem.

Helyette inkább irány a közeli (15 perc vonattal kb.) St. Johann és a Liechtensteinklamm. Vagyis… ez:

Korábban sose hallottam róla, a Hohenwerfen oldalán szerepelt, mint plusz turistatipp a környékre és hát huhh… egy-két képpel simán eladta magát a hely. Szóval vonat, aztán… probléma! Mert hát okosan nem néztem utána, hogy hogyan is lehet feljutni a városból a szurdokhoz, gondoltam biztos van valami buszjárat, vagyvalami. Nos, nincs. A bő 5 km távnak hétközben is csak kb. a feléig visz el valami helyi busz, onnan tovább semmi, merthogy ide úgyis mindenki kocsival jön… Vagyis más opció híján (gyalogosan nekivágni már késő volt, kb. a hatos zárásra értem volna oda) maradt a taxi, ami elég csúnyán ellensúlyozta az egyébként nagyon baráti (4.5 euro) belépőt. De megérte, nagyon megérte… egyszerűen elmondhatatlanul gyönyörű a hely, a képek igazából semmit nem adnak vissza, abból, hogy milyen elképesztően brutális szépségű a meredek, néhol fákkal benőtt sziklafalak közt lezúduló patak, a falba vájt sziklahasadékokban kanyargó gyaloghíddal…

…és a végén ezzel:

Hátborzongató élmény. És habár azért ennek a talán egy kilóméteres résznek nem ér semmi a nyomába, azért maga a környék is gyönyörű és a városba visszavezető út mentén is ilyen helyek vannak:

És! Bónusz videó! A teljes lefele út a vízeséstől:

Lazán az egyik legszebb hely, ahol valaha jártam. Tipikusan az a fajta ahol az ember legszívesebben csak leülne nézelődni, gondolkodni órákig. Node záróra volt, sz’al irány vissza Salzburgba. Elég későn estem már vissza, meg erre a napra már K.O. is voltam, szóval az elvben tervezgetett esti városi mászkálás kimaradt, de még vasárnap amúgy is volt Salzgurgban egy fél napom, mielőtt mentem tovább Münchenbe, a vasárnapi Born x Lycaon koncertre. Szóval hamarosan… part #3! Vagyis: Festung! Azaz: még több középkor! Meg egy kis egyéb ez-az.